Új utakon

A függőség

Dr. Barth Ákos pszichiáter szakorvossal arról beszélgettünk, miért kering sok téves információ a drogokról, és miért nem szembesítik a fiatalokat a valós veszélyekkel.


Mi a függőség?

 

,,Nem csupán a fizikai elvonás tüneteit jelenti. Függőségnek számít az is, ha a drogos bármit a drog alá rendel. Tehát arról van szó, hogy a drogos mennyi áldozatot hoz, mennyi energiát fektet abba, hogy droghoz jusson. Mérlegeli a számára fontos dolgokat, egyre több mindent áldoz fel a drogért, egészen addig, amíg az élete csak a kábítószer körül kezd forogni. Az élet mindig okot ad arra, hogy droghoz nyúljon a fiatal, a stressz oldása mindennapos használathoz vezethet, és minden drog rendszeres használata függőséghez vezethet. Ezzel ellentétben az alkalmi droghasználat nem minden esetben vezet függőséghez.”

Figyuzz.hu: Milyen téves mítoszok terjedtek el a társadalomban a drogokról?
Barth Ákos: A fiatalok körében sok mítosz kering. A két legelterjedtebb legenda, hogy minden kábítószer öl, és a marihuána teljesen veszélytelen. A heroin a harmadik-negyedik használat után valóban függőséget okozhat, továbbá nagy veszélye még, hogy nagyon kicsi a különbség a halálos adag és az eufóriát kiváltó mennyiség között. A fűvel kapcsolatban tévedés, hogy a marihuána veszélytelen. Rendszeres használata emlékezeti és koncentrációs zavarokat, személyiségváltozást okoz. A napi fűhasználat pedig függőségi tüneteket eredményezhet, ugyanúgy, mint bármelyik más drog.

F.: Alkalmi használóból hogyan lesz rendszeres drogozó? Vannak erre hajlamosító személyiségjegyek?
B. A.: Az erre vonatkozó orvosi vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy nincsenek olyan konkrét jegyek, amelyek egyértelműen jelzik a függőségre való hajlamot. Számtalan tényezőtől függ, hogy ki válik rendszeres használóvá. A családi és egyéb szociális körülmények, a környezet sokat nyom a latban. A felmérések alapján a függők között magasabb arányban találtak szorongásos betegségben, depresszióban, skizofréniában szenvedőket, mint az egészséges emberek között, hiszen ők a betegség tüneteinek csillapítására használják a szereket. Van azonban számtalan olyan eset, amikor a függőnek a droghasználat előtt nem volt sem pszichés betegsége, sem komoly szociális problémája. Az egyik legfontosabb kérdés valóban az, hogy a sok alkalmi használó közül ki válik függővé.

F.: Ezek szerint senki sem tudhatja, hova vezet, ha kipróbálja a kábítószereket?
B. A.: Amikor valaki időnként drogokhoz nyúl, hogy lazítson egy kicsit, azt gondolja: ő aztán bármikor le tud mondani a szerről, aztán csak csúszik lefelé a lejtőn, és észre sem veszi, hogy függő lett. Ennek ellenére el kell választani egymástól az alkalmi droghasználatot és a drogfüggőséget. Ez az a probléma, amit a laikusok nem ismernek fel. Egy szülőnek nem szabad rögtön radikális lépéseket tennie, ha füves cigarettát talál a gyerekénél.

Józanság vagy eksztázis? 

F.: Egy fiatal számára mi szól a józanság mellett, hiszen mindig lesznek problémák, amelyeket oldani kell?
B. A.: A törvények, a társadalom azt várja el a fiataloktól, hogy teljesen utasítsák el a drogokat, és nem tesz különbséget a szerek, illetve a droghasználat formái között. A bódulat és a kábítószerek használata évezredek óta minden kultúrának a részét képezik, ezért nem lehet azt mondani, hogy mostantól kezdve az emberek ne használjanak a feszültség oldására, szórakozásra drogokat. Az alkohol is drog, amennyiben tudatmódosító hatása van. Nehezen fogadható el egy fiatal számára az az érv, hogy igyon alkoholt, mert mi is azt tettük. Mivel hazánkban a drogozás új probléma, érthető a társadalom szélsőséges reakciója. A realitáshoz közelítő felfogáshoz még éveket kell várnunk. Tény, hogy drog kapható, és a fiatalok használják, akár tiltják, akár nem, ám a használók többsége alkalmi fogyasztó, és nem függő.

F.: Sokat ront a helyzeten, hogy a fiatalok körében trendi, vagány dolog drogozni?
B. A.: Ami tiltott, az mindig nagyobb bátorságot kíván, és ha jogilag büntethető a kábítószerhasználat, akkor még menőbb lesz a fiatalok körében. A '98-as szigorú törvény sem hozta meg a tőle várt eredményt, nem csökkent a drogélvezők száma a fiatalok körében. A kamaszkorban a környezetben élő fiatalokkal, társakkal (iskola, sport, különórák, klubok) való azonosulás, és a felnőttek szabályaitól való elhatárolódás kialakít csoportokat, ahol a droghasználat az összetartó erő. A kábítószer megszerzése, a használata körüli rituálé is erősíti a csoporttagok összetartozását.

F.: A vidéken élő fiatalok közül is sokan használnak rendszeresen drogokat, hiszen kevés a szórakozási lehetőségük, kilátástalan a sorsuk, nincs elég munkalehetőség, nagy a szegénység. Talán többen is kábítószereznek, mint a fővárosban?
B. A.: Ezt a problémát én is ismerem, vidéken sokkal nehezebb a fiatalok élete. Pontos információt arról nem tudok mondani, hogy vidéken többen drogoznak-e, mert nagyon hiányosak a felmérések.

Hamis statisztikák 

F.: A politikusok miért hamis statisztikákra hivatkoznak, miért nem rátok, a tapasztalataitokra?
B. A.: A drogprobléma erős indulatokat vált ki a társadalomból, ezért nem lehet ezt a kérdést csak szakmailag megítélni, kihagyva a politikát.  A drogozás a törvénytelensége és az alkoholfogyasztástól való eltérése miatt mindig hordozott magában a hatalommal való ellenszegülést. Ez nagyon friss probléma a társadalomban, hiszen a 90-es évek végéig csak egy szűk elit réteg használt szereket, többnyire az alternatív értelmiség élt vele, főleg marihuánával, mákteával. Ez a társadalmi réteg felhígult, ma már az alacsony iskolázottságú fiataloktól a menő menedzserekig minden réteg használ kábítószert. Változott a használat oka is, inkább a kikapcsolódáson, szórakozáson van a hangsúly, nem az alternatív kultúrán.  Hozzáteszem,  fontosak lennének a pontos, sokrétű felmérések a droghasználatról, mert nagyon hiányosak a statisztikák.
 
F.:
Akkor egyszerűen arról van szó, hogy a politikusok nem tudják kezelni a helyzetet?
B. A.: Sem a politikusok, sem a drogosokkal foglalkozó szakemberek, sem a média, senki. Ez nagyon összetett kérdés. Az utóbbi öt-hat évben nagy változások mentek végbe. Akik ’98 után érettségiztek vagy főiskolára, egyetemre jártak, már sokkal közelebbről ismerték a drogokat. Addig az alkoholfogyasztás volt jellemző a fiatalok szórakozására, aztán élesváltásban megjelentek a drogok, és nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. A mai fiatalok szülei között rengeteg az alkoholista, a fiatalok látják ezt, persze hogy nem fogadják el annak a generációnak a szigorú drogpolitikáját. Évtizedeken át nagy energiát és rengeteg pénzt fektetett az ország az alkoholprobléma kezelésébe, nem nagy sikerrel, belefáradtunk a kudarcba, és erről a problémáról mélyen hallgatunk. Lehet, hogy ebből a szempontból jókor jött az új jelenség.

Ha felhívod a segélyvonalat 

F.: Visszatérve a függőséghez, mi történik lépésről lépésre a beteggel, aki önként jelentkezik egy segélyhívó számon?
B. A.: A segítséget nyújtó szervezeteknél a diszpécserek fogadják a hívást, nekik kell megítélniük a beteg állapotát, és dönteniük, hogy milyen segítségre van szükség. Mérlegelik, hogy elegendő-e ambuláns ellátásra irányítani a segítséget kérőt, vagy kórházi kezelésre van szüksége. Legtöbbször ők szereznek helyet a páciensnek.

F.: Az orvosnak van-e bejelentési kötelezettsége, kell-e értesítenie a szülőket, ha a segítségre váró fiatal tart tőlük?
B. A.: 18 év fölöttieknél egyértelmű, hogy a beteg akarata ellenére nem. 16 év alattiaknál általában értesítik a szülőket. A kérdés a 16-18 év közötti korosztály, itt a szabályozás sem egyértelmű. Ezeknek az eseteknek mindig egyedi az elbírálása, amire a beteggel együtt kerül sor. El kell dönteni, hogy segít vagy árt, ha a szülő megtudja. Nagyon jó, támogató szülői viselkedésre van példánk, ám számtalan katasztrofális reakcióval is találkozunk.


A ,,józan" drogos

 

F.: Mit ajánlasz annak, aki már kipróbált egy szert, tudja, milyen érzéseket idéz elő, ám azzal is tisztában van, hogy hosszú távon nagyon veszélyes?
B. A.: Nehezet kérdezel. Nem ajánlok semmit. Ha csak kipróbálta, akkor nem rabja még, szabadon választhat. Legyen tisztában a veszélyekkel. A döntést magának kell meghoznia. Nagy hiba valótlanságokat állítani a könnyű drogok alkalmi használatáról – például, hogy egy füves cigitől is függők lehetnek –, mert tapasztalatból rájön, hogy ez nem igaz, és amikor kemény drogokhoz nyúl, az arra vonatkozó tiltásokat sem fogja komolyan venni.
 

F.: Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy inkább ki se próbálják, mert nehéz lemondani róla, hiszen aki akár egyszer is használt például ecstasy tablettát, nem tud majd egy ,,tiszta" bulit élvezni?
B. A.: Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ha drogozik, mesterségesen olyan felfokozott állapotba kerül, amit természetes módon nem élhet át, egyszerűen képtelen rá a szervezete. Aki drogot használ bárhol, bármikor, bárkivel sokkal könnyebben jól érzi magát, és mindenki tudja, hogy ezt józanul nagyon nehéz elérni. Jóval több energiát kell belefektetni, hogy józanul jól érezzük magunkat.

 

Drogossorsok

F.:
Elmesélnél egy keserves drogossorsot, amelyet, mint kezelőorvos, végigkísértél?
B. A.: Több betegemet vesztettem már el, de ami igazán elkeserít, az az, amikor kezelek valakit, és végigkövetem, hogyan lesz kezdő drogosból az évek során emberi roncs. Sok ilyen esetet ismerek. Van egy szerető, összetartó családból való huszonéves(!) betegem, akit 19 éves korában hoztak be a szülei. Kedves, mosolygós fiú, aki mindig az élet erővonalain halad, sodorható, és semmi tartása nincsen. A fiú már részt vett mindenféle kezelésen, megjárta az ország összes intézményét, örökké bizakodó, de állandó visszaeső. Hét éve rendszeresen felbukkan: összeverve, megalázva, a teste tele hegekkel a tűtől, rendszeresen kirabolják az utcán. Az állapota odáig fajult, hogy most már csak akkor jelentkezik, ha nincs pénze heroinra, és az elvonási tünetek csillapításához szüksége van egy erős nyugtatóra. Az orvosoknál pedig alapkövetelmény, hogy betegről soha nem mondunk le, és ha kell, századszorra is felvesszük.

F.: Mindig jobb hallani a jól végződő eseteket.
B. A.: Természetesen ilyen is van. A nyolcvanas évek egyik híres alternatív zenésze az égvilágon minden szert beszedett, mindent, ami kábít. Rettenetes állapotban volt, ő is állandó körforgásban élt, elvonóra járt, majd visszaesett. Mindig felbukkant büdösen, koszosan, megverve, így történt ez egy éve is, amikor végigcsinálta századszorra az elvonót, és azóta tiszta. Ő sem tudja, én sem, hogy mi történt, de abbahagyta, és ennyi éppen elég. Persze ehhez azt is kell tudnia mindenkinek, hogy maga a fizikai elvonás elenyésző része a kezelésnek, a neheze csak utána jön. A terápia legalább egy-másfél év, és utána fokozatosan vissza kell illeszkedni. A legtöbb visszaeső nem bírja elviselni a hétköznapok terheit, hogy reggeltől estig az iskolában vagy a munkahelyen kell lenni, korán kelni, kevés pénzért egész nap gürizni, és akkor a ,,könnyebb” megoldást választja, azaz újra abba a hamisan probléma nélküli, boldog életbe menekül, amit a drogok idéznek elő.

A másság 

F.: Pont azt a másságot élvezik, amit a társadalom elítél?
B. A.: A drogosok kilógnak a sorból, más zenét hallgatnak, más ruhát hordanak, más az életvitelük, és a társadalom nehezen tolerálja, nem viseli el a másságot. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai világban az embereknek fokozott szükségük van a stresszoldásra, és ki így, ki úgy teszi ezt. Kérdés, hogy mi lesz a mai fiatalokkal felnőtt korukban, hiszen a könnyű drogok fogyasztása döntően a szórakozáshoz kötődik. Ha pár év múlva kinőnek a bulizásból, talán legtöbben elhagyják a drogokat. Érdekes kérdés, hogy a kiöregedett diszkódrogosok hogyan viszonyulnak majd az alkoholhoz.


Egy alkalmi droghasználó: Viki (25)

,,Három éve, egy budapesti partira mentem két fiúval. A buli előtt füveztünk és amfetamint vettünk be. A buliról hamar kijöttünk, mert rossz volt a zene. Beültünk az autóba, ahol meggyújtottunk egy füstölőt, és elszívtunk még egy jointot. Megállt mellettünk egy rendőrautó. A rendőrök kipakoltatták a zsebünket, és a fiúkat megmotozták, elvették a mobiljukat, de az enyémet nem találták meg. Az egyik fiú nagyon félt, és a rendőrök a lelkiállapotát kihasználva ,,szívatták", gúnyolták. Nálam találtak három szál megsodort füves cigit, de az egyik srác a nála lévő 13 szál jointot tartalmazó fémdobozt besuhintotta a rendőrautóba – a motozás miatt meg kellett tőle szabadulnia, de a betonra nem dobhatta, mert azonnal meghallották volna. Már éppen elengedtek volna minket – pedig ez még a szigorúbb drogtörvény idején volt –, amikor beszálltak a kocsiba, és észrevették a fémdobozt. Dühösen kiszálltak, erősítést kértek, majd külön-külön autóban elszállítottak mindannyiunkat a kerületi kapitányságra. A félős fiút tovább stresszelték azzal, hogy a kapitányságon mindenki előtt gatyára vetkőztették. Sem inni, sem enni nem tudtunk volna egy napig, ha a mobilomról fel nem hívom az ügyvédünket, aki hozott nekünk ételt és italt. Vizeletmintát is adtunk, aminek az elemzése csak pár hét múlva készült el, amikor újra behívtak minket. Mindkét alkalommal nagyon emberséges és megértő nyomozókkal beszéltünk. Az ítélet fél év múlva született meg: bírói megrovással megúsztuk, bár ez talán annak is köszönhető, hogy a kihallgatás során elsikkadt az a momentum, hogy 13 szál jointot bedobtunk a rendőrautóba. Borzasztó volt az az éjjel, és annak ellenére, hogy az ítélet nagyon enyhe volt, nagy tanulópénzt fizettünk. A büntetés idén évül el."

 

 


Kapcsolódó linkek:

Figyeljen gyermekére
városbiztonság
szenvedélybetegségek
családon belüli erőszak
áldozatvédelem
Hírek
programajánló
képtár
video
Bűnmegelőzési akadémia